2010. december 8., szerda

Tonhalas tortilla tekercs (Fekete Dorka)

Bejegyezte: Emm dátum: 10:20 1 megjegyzés
Na baba:

Annak, aki a halászlé, rántott hal és harcsapaprikás szentháromságát szeretné bővíteni karácsonykor.
Kicsit macerás, de a végeredmény 5 perc alatt elfogyott nálunk. Az összes bonyodalom a tészta, de
ez sem vészes és szerintem nem éri meg csillió sok pénzért bolti tortilla lapokat venni.
Szóval a lapok:
  • 50 dkg liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 teáskanál só
  • 3 dl langyos víz
Az összetevőket a víz felével összekeverem, és fokozatosan annyi vizet adok hozzá, amennyit felvesz-tehát, hogy ne betonkeménységű de ne is palacsinta sűrűségű  tészta legyen. Kilisztezett gyúródeszkán tovább dagasztom a tésztát kézzel úgy 10 percig, amíg ruganyos lesz, majd nyolc részre osztom, kis korongokat formálok belőlük, és nedves konyharuhával letakarva 30 percig pihentetem. Ezután 2-3 mm laposra nyújtom őket, és egyenként, közepesen meleg serpenyőben 1-2 perc alatt készre sütöm. Fontos, hogy a serpenyőbe ne tegyünk olajat, addig kell szórakozni vele, amíg kis sötét, pöttyök nem lesznek rajta. Ha kihűl akkor nagyon kemény lesz, összehajtogatni nem lehet, így célszerű 30 másodpercre mikróba tenni, ezután "formázható".

A töltelék mindenki fantáziájára van bízva, én a következőképp csináltam: 2 paradicsom kis kockára vágva, 1 póré karikázva, egy kígyóubi szintén kis kockára, pár salátalevél, egy nagy paprika kis kockáa, vágva, 2 db konzerv tonhal-nem kell a rio mare, mert semmivel sem tud többet, mint a fele annyiért kapható többi tonhalkonzerv.

Fokhagymás citromos szósz:
  • 2 gerezd fokhagyma
  • frissen őrölt bors
  • 1 citrony leve
  • pár levél petrezselyem
  • 2evőkanál olaj
A szósz hozzávalóit összekeverjük.

Összeállítás:

A tortilla lapokra ráhelyezünk, a mérettől függően egy vagy két salátalevelet, rá jöhet a tonhal, majd a zöldségek, végül locsoljuk meg a szósszal és a lapot hajtsuk félbe.

Nagyon finom, szerintem.

Egydé csudás karácsonyi ötlete

Bejegyezte: Emm dátum: 9:43 0 megjegyzés
Tisztelt Főszerkesztő Asszonyom :)

Az alábbi kategóriában indulnék a karácsonyi versenyben:

2. Karácsonyi kreatív ötletek, díszítés, kézzel készített karácsonyfa dísz, ajándéktippek

Szuperszónikus ötletemet nemhogy kitanátam, de meg is valósítottam (reménykedtem, hogy ezért bónusz ajándék is jár:), a végeredményről küldök egy leképet :)

Amennyiben valaki bátorkodna ezt utánam csinálni (nyomiknak is ajánlom, mer eccerű), leírnám a receptetet.

Hozzávalók:
kis szabadidő (ez lehet otthon is, kevésbé stresszes, de legjobb a munkahelyen felhalmozódott unalmas perceket erre fordítani).
egy A4-es lap (már sok is, mer abból vagy 3 ilyen csillicsillag kijön)
nyomtató (ez is lehet otthoni saját költségvetésű, de legjobb a munkahelyi:)
olló
kézügyesség (ettől akár el is tekinthetünk, mer garantált a sikerélmény)
meg kell egy kis ragacs is, mer anélkül szétesik, mint én egy jól átmulatott éjszaka után :)

Leírnám, hogy kell megcsinálni. 
Először is el kell kérni tőlem a mintát, meg a hajtogatási útmutatyót.
Azután egy laza mozdulattal szét kell nézni, hogy nehogy lássa valaki, hogy nem a munkával foglalkozol (ez csak a munkahelyi unatkozókra vonatkozik). Vigyázni kell, mer ha észreveszik, a állásoddal játszol.
Ha tiszta a levegő, gyorsan ki kell nyomtatni, feldarabolni, összehajtogatni, megragasztgatni. Ízlés szerint a tetejére lehet ragasztani egy Emm Főz-t ábrázoló kis rajzot, és má kész is a reklámcsillag.
Lehet emmfőz fát díszíteni vele, vagy emm főz ajándékra tenni, vagy csak simán ezt adni ajiba (ha tényleg nagyon olcsón akarod megúszni a karit). Szóval nagyon praktikusságos.
 
 

Ha valakinek kell a minta, forduljon hozzám a legnagyobb bizalommal, és savazzon. Köszönöm a lehátőséget :)

egy lelkes hódolód:
Egydé

2010. december 6., hétfő

Narancsos-csoki fondant (Orosz Glória)

Bejegyezte: Emm dátum: 12:15 0 megjegyzés
Tisztelt Szerkesztőség!

Szeletrek, és ímhol a recept:

Narancsos-csoki fondant (csak csokifüggőknek!)
  • 100 g vaj
  • kakaópor
  • 100 g min. 70%-os narancsos étcsoki
  • csipetnyi őrült chilli
  • 2 tojás
  • 2 tojássárgája
  • 120 g cukor
  • 100 g őrült mandula (esetleg liszt, de inkább mandula)
A sütőt 160 fokra állítjuk, a vajat és a narancsos csokit forrásban lévő víz felett egy kisebb lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a csipetnyi őrült chillit. Addig keverjük, amíg egyenletes masszaszerű lesz, félretesszük.
Az egész tojásokat, a tojássárgáját és a cukrot tegyük egy edénybe, és elektromos habverővel keverjük össze, habosítsuk.
A masszát a hüledező csokikeverékhez adjuk, és elkeverjük. Keverjük hozzá az őrült mandulát (esetleg a lisztet, de tényleg inkább ne azt).

A sütőformákba helyezzük a masszát. Itten több választás van: muffin formák, szuflé forma, muffin formától kicsit nagyobb hőálló edény. Lehet ez a tepsis muffinsütő is, de akkor számolni kell azzal, hogy térdig fog érni a kakaó. 
Mert mivelhogy a terv a következő: egy kis vajat mikróban felolvasztunk, ecsettel kikenjük a formákat. Utána egy percre be a fagyasztóba, majd megint bekenjük a vajjal. Ezután a kakaóval "kilisztezzük". Ha külön formáink vannak, akkor szuper, mert átöntögetjük egyik formából a másikba. De ha egy muffinsütőnk van, sok kis lyukkal, na akkor lesz csupa kakaó minden. De végül is sebaj, marha mókás látvány lesz. (erre esetleg megoldás a muflonpapír, de akkor nem olyan vicces)

Szóval ezután beleöntögetjük a masszát, köbö 6 muflonnyi jön ki ennyi adagból.  

Betoljuk a sütőbe. Állítólag muflon méretnél 8 perc, szuflé formánál 12. Az eredeti recept szerint nem szabad feljönnie, különben muffin lesz belőle. De igazából a következő a teendő: sűrűn nézegessük 6 perc után, hogy mikor keményedik meg a teteje. Hiába nézegetjük, ez akkor történik meg, amikor egyáltalán nem számítunk rá. "Úristen, feljönnek!" csatakiáltással azonnal kapjuk ki, és akkor még elvileg jó. Az eredmény egy kívülről muflonnak tűnő, de belül csodásan forró, narancsillatú csokikrémes barna kis cuki gombóc. Ha szilikonos formában csináltuk, vagy sütőpapíros megoldással, akkor ki is tudjuk venni a formából, és nagyon szép (de még mindig nem vicces). Vaníliás fagyival tálalhatjuk, de magában is nagyon finom. 

Egy normális ember egyszerre egy darabot tud megenni belőle, esetleg kettőt.

2010. december 5., vasárnap

Konyakos csirkemáj (Járdai-Hangácsi Zsófi)

Bejegyezte: Emm dátum: 18:16 0 megjegyzés
  • 1 kg csirkemáj
  • 10-12 szem zöld bors
  • 12-15 szem bors
  • 8 szem borókabogyó
  • 1 mokkáskanál szárított kakukkfű
  • 5 cl brandy (ennyit ír a recept, de én ajánlom a másfélszeresét:) )
  • 25 dkg baconszalonna
  • 3 dkg vaj

Elkészítés:

A csirkemájakat leöblítjük, lecsepegtetjük, és lehetőség szerint minden hártyát és nem cuki dolgot eltávolítunk róla.
 A szemes borsot és a borókabogyót durvára törjük, így adjuk a májhoz, amit egy üvegtálba teszünk, megszórjuk kevés sóval (tényleg kevés sóval, mert megkeményedik a máj a "több, mint kéne sótól"), a borssal, a borókabogyóval, a kakukkfűvel, majd lazán hozzákeverjük a zöld borsszemeket. Meglocsoljuk a brandyvel, lefedjük, és egy éjszakán/12 órán át a hűtőben érleljük. Ha egy kicsit ínyencebbek vagyunk, akkor egy kis szerecsendiót és gyömbért is lehet keverni a májhoz.
Másnap a sütőt előmelegítjük 180°C-ra (gázsütő 2. fokozat). A vajat felolvasztjuk (vigyázat, ha túlhevítjük, megváltozik az íze!). Az őzgerincformát kibéleljük a kissé egymásra csúsztatott szalonnaszeletekkel úgy, hogy végük túllógjon a forma peremén, hogy sütés előtt, ha már a máj is a formában van rá tudjuk hajtogatni a masszára. Kiemeljük a pácléből a májat, kissé lecsepegtetjük(nem kell teljesen lecsepegtetni, nem gond, ha marad egy kis lé rajta), a formába tesszük. Tetejére locsoljuk a vajat, és visszahajtjuk rá a szalonnaszeletek végét. Az őzgerincformát kisebb tepsibe állítjuk, annyi meleg vizet öntünk alá-köré, hogy a „derekáig” érjen, és a sütőben 1 órán át gőzöljük benne a pástétomot. Kivesszük a sütőből, a máj tetejére alufóliát fektetünk, 2 kilónyi súllyal (pl. cukorral, vagy konzervvel) lenyomtatjuk, azaz „tömörítjük”. Hagyjuk egészen kihűlni, majd legalább 12 órára hidegre tesszük.
A hűtés után pirítóssal, petrezselyemzölddel és konyakkal kínáljuk!
Ennek az egyszerű, olcsó ámde annál finomabb előételnek az íze a libamájéval vetekszik:)

Fokhagymaleves parmezánnal (Simonka Péter)

Bejegyezte: Emm dátum: 10:20 0 megjegyzés

44 gerezdes fokhagymaleves parmezánnal



Hozzávalók:

Elkészítés:

- A sütőt melegitsd elő 180 fokra.

- A 26 gerezd pucolatlan fokhagymát tedd tűzálló tálba, locsold meg az olívaolajjal, sózd, borsozd, rázd össze. Szorosan fedd le alufóliával, mehet a sütőbe 45 percre. Puha és aranybarna lesz belül. Hagyd kihűlni, majd nyomd ki a héjukból őket. Tedd félre.

- Olvaszd fel a vajat egy teflonos vagy vastagabb aljú lábasban, tedd rá a vöröshagymát és a kakukkfüvet. Kb. 6 percig dinszteld, majd tedd bele az összes fokhagymát, és még 3 percig főzd-pirítsd össze. Öntsd fel a levessel, fedd le, és kis lángon 20 percig főzd, amíg a fokhagyma megpuhul.

- Turmixold össze, keverd hozzá a tejszint, kóstold, sózd, borsozd (szerintem csak bors). Forrald fel újra, kevergetve, majd leveheted a tűzről.

- 4 tányérba oszd szét a parmezánt, merd rájuk a levest. 1-1 citromgerezdet facsarj rájuk, pikánssá teszi.

- Fogyaszd el jó étvággyal, ha már megdolgoztál vele. :)

Accras- azaz halpuffancs (Simonka Péter)

Bejegyezte: Emm dátum: 10:18 0 megjegyzés

Accras (halpuffancs)

Hozzávalók:

  • 40 dkg tengeri halfilé
  • 25 dkg liszt
  • 2 tojás
  • 1 dl tej
  • fél fej hagyma
  • 1 csokor snidling
  • 2 gerezd fokhagyma
  • kakukkfű
  • bors
  • fél csomag sütőpor
  • A sütéshez:
  • olaj

Elkészítés:

A halat apróra vágjuk vagy ledaráljuk. A többi hozzávalót összekeverjük, majd a halat is beletesszük. Ha túl sűrű lenne a massza, kis tejet adhatunk hozzá. 1 órát hűtőben állni hagyjuk. Olajat hevítünk, majd teáskanállal beleszaggatjuk a tésztát, aranyszínűre sütjük. Lecsepegtetjük, papírtörlőre szedjük, majd előételként vagy feltétként tálaljuk. Zöldfűszeres, fokhagymás tejföllel kínálva felséges.

2010. december 3., péntek

Induljon hát a karácsonyi szuperszónikus nyereményjáték! :)

Bejegyezte: Emm dátum: 11:44 0 megjegyzés
Nemsokára itt van a karácsony, ezért úgy döntöttem, hogy kihasználom a fészbuk közösség teremtő erejét, és megpróbálom megajándékozni a tágabb értelemben vett kiscsaládomat is ottan...:)

Sajnos még mindig nem gazdagodtam meg eléggé ahhoz, hogy mindenki kapjon valamit, de ami késik nem múlik..

A játék menete a következő lesz:

2 kategóriában folyik a verseny:

1. Karácsonyi vacsi receptek, forró italok, sütemények (édes-sós)
Gondolom, annyira nem kell magyarázni...Recepteket várok ide a blogba, vagy a melania.kruppa@gmail.com-ra, vmint természetesen a facebookon is lehet nyomulni.
A lényeg, hogy egyszerű, finom, lehetőség szerint ne drága legyen (ha mondjuk vki homár receptet küld, azt megköszönöm, de nem díjazom..:) Azért fontos, mert mindegyik receptet, ami használható, meg szeretném főzni, sütni..;)

2. Karácsonyi kreatív ötletek, díszítés, kézzel készített karácsonyfa dísz, ajándéktippek
Tudom, hogy sokan vagytok, akik annyira nem főznek, viszont nagyon ügyesek meg kreatívak, úgyhogy ez nekik van.:) A fenti követelmények vonatkoznak erre is, vagyis legyen egyszerű, mutatós, és ne kelljen hozzá nagyon extra dolog...

Annyi lenne a kérésem, hogy közvetlenül a Facebookra ne töltsetek semmit, mert úgy követhetetlen és átláthatatlan lesz.
A beérkezett műveket az Emm főz fbuk oldalán, beérkezési sorrendben közzé teszem, és megszavaztatom.:)

Első helyezettet mindkét kategóriában avatunk, a második, harmadik viszont vegyesen lesz!

És akkor a díjak:

1. helyezett: Emmfőz ajándékcsomag* + vmi személyes ajándék (ezen még dolgozik a pr-osztály.)+ egy tálca karácsonyi bonbon (saját készítésű)

2. helyezett: Egy karácsonyi répatorta (saját készítésű)
3. helyezett: Karácsonyi receptes könyv
* bögre, sapkasál, kesznyű, kulcstartó



Úgy tervezem, hogy pontosan 2 hét múlva, azaz 17-én, pénteken 12:00-kor, lezárom a szavazást (muhahaha), hogy még karácsony előtt minden nyerteshez odaérjen az ajándék. :)

Gyerünkgyerünk gyerekek, mókára fel!

2010. november 27., szombat

Adventi gyümölcskenyér

Bejegyezte: Emm dátum: 15:39 0 megjegyzés
Mivel a karácsonyi készülődésem még csak nem sokára kezdődik, ezért találnom kellett vmit, amivel addig is lefoglalom magam, ezért kipécéztem az adventet, mer az olyan jó...és nem mellesleg holnap van a második évfordulónk, de az első közös (mármint úgy, hogy együtt lakunk) Adventünk, úgyhogy ez most különösen szuper!
A gyümölcskenyér ötlete onnan jött, hogy állandóan itt romlik ránk minden gyümölcs, biztos vagytok így még ezzel úgy pár százan.
Nade, én mint leleményes Odüsszeusz jól kitanátam, hogy ha sütit teszek a gyümölcs köré, plusz mazsolának álcázom az egészet, az úgy el fog fogyni, mint a csuda.És hajj, be jól is tettem...Nem mondom, h könnyű szülés  volt, de hogy megérte, az tuti..;)

És ami a legjobb az egészben, hogy az ember azt rak bele, amit akar, nem mellesleg, ami van otthon, úgyhogy tényleg jó! :)

A tésztához:

8 dkg mazsola (hallom a lyányok sikolyát az éterben, figyeljetek, kell bele, nem lehet érezni az ízét, még csak látni se lehet, úgyhogy noszanosza, gyerünkgyerünk, senkise nem hal bele.)
8 dkg aszalt kajszibarack (ez kábé 5 darabot jelent)
8 dkg füge (szintén 5 db, és a viszolygók figyelmébe ajánlanám a darabolt füge látványát, azért már megéri!)
4 db mandula apróra vágva
1/2 narancs, plusz a héja
1 citrom reszelt héja
1 kis szelet alma
5 db almaszirom (ez a szárított)
4 db aszalt szilva - de mondom, az egész teljesen tetszőleges, az arányokat is beleértve
4 kocka csoki
15 dkg porcukor
16 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
12,5 dkg vaj
1 cs vaníliás cukor
4 tojás
2 ek rum, vagy rumaroma

A mindenféle gyümölcsöket jó apróra vágtam, és kicsit megszórtam liszttel, hogy ne süppedjen le a tészta aljára. Kicsit állni hagytam, pont elég volt az idő arra, hogy közben megkergessem a kutyát. Mézi egyébként elég aktív konyhai életet él, ha már csak a kuka elfogyasztott tartalmára, illetve az asztal alá pisilésre gondolok, akkor is..
A vajat, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport összekevertem, aztán egyesével hozzáadtam a tojásokat, majd a lisztet és a rumot. Amikor ez szépen összeállt, akkor mehetett bele a gyümölcs.
Az egészet egy kivajazott, kilisztezett őzgerincformába tettem (Akinek nincs: érdemes szétnéznie a hipermarketekben, karácsony tájékán mindenféle sütős cuccokat beakcióznak. Én is ma vettem a magamét, potom 400 Ft-ért, hihi.)
És így ahogy volt, mehetett a sütőbe, 50 perc, 150 fok. Kész, mesés.

Aztán meg szokásomhoz híven, arcoskodni akartam, ejj, mondom, rakok rá ilyen csokis dekor cukormázat..ez lett a vesztem..
A zacskóra az volt írva, hogy 3-4 ek vízben (kb. 20 ml) kell feloldani a port, kérdezem Gergőt (mer mindig bajban voltam a mértékegységekkel, sajnálom.): ,,Gergő, figyejjé má, a 20 ml, az 2 deci?" Válasz: Ühüm.

Jóvan. Összekevertem én huszárosan, nem volt abban hiba egy szál se. Csakhogy! Aszonta az útmutató, hogy egy lapos késsel szépen kenegessem el a sütin...Ezt????!!- ezt hogy? olyan szépen folyt, hogy má szinte csobogott. Namindegy, még itt se tűnt fel, h vmit elbaltáztam (mióta rám szóltak, h ne káromkodjak, azóta nagyon odafigyelek.)..ráöntöttem az egészet, mire az persze lefolyt, a süti pedig olyan  szépen ringatózott a cukormáz tetején, hogy öröm volt nézni.
Ilyenkor kell előhívni válságmenedzser-énünket, és a sütit, a barna iszapszerű cuccból kikapva, ráhelyezni egy másik tálcára, elfelejteni a cukormázat, mint a szél, és bőszen imádkozni, hogy még időben történt minden.


Jelentem, igen, még időben kaptam ki onnan, mert osztatlan sikert aratott a körünkben, bár a kutyát nem kérdeztük meg..:)


2010. november 23., kedd

Túrópöttyös süti (Köszönöm a receptet!)

Bejegyezte: Emm dátum: 8:17 14 megjegyzés
Szombat délután, miután hazaértem a koszorúslányruha-próbáról (nagy puszi Szandinak, aki beadta derekát, és meghajlott az erős-mályva szín előtt!.:), nem nagyon volt már kedvem főzőcskézni, sütögetni meg pláne..Viszont a pénteki, egri villámlátogatásom alkalmával megismerkedtem a Glória-féle túrós mesterművel, és mivel mondta is, h nem egy nagy flikkflakk ez a dolog (eleve, ha már nemtudomhanyadszor csinálta, nem is lehet az, nem olyan típus, aki fél napot a konyhában töltene), ezért rászántam magam erre, és tényleg, ritka jó döntés volt:

Tessék, itt egy újabb lustaságoknak (meg konyhai mérleg nem-tulajdonosoknak) szóló tuti sütirecept:

1 tojás
11 ek olaj
11 ek porcukor (lehet kristály is, csak az kicsit ropog)
16 ek liszt
2 ek kakaó (én kettővel többet tettem bele, a színe meg a zíze végett)
2,5 dl tej
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál sütőpor
1 citrom reszelt héja

4 db túró rudi
1 db Bounty (ehelyett is túró rudit tettem bele)

A tésztához valókat összekevertem, a tészta állaga komoly rémületre adott okot. Mondom, felhívom Glóriát, ááá, vak vezet világtalant, ha nem látja maga előtt ezt a rettenetet, akkor nyilván nem fog tudni segíteni, vagy megmondani, hogy ennek ilyennek kell-e lennie, azé nem akkora maszter.

Mindeközben, Gergő sütötte a rántott csirkét, ami derék módon összeköpködte a falat (a csirke, nem Gergő, báááár....), szóval eléggé felfokozódtam lelkileg ami azt illeti...

Erőt vettem magamon és beleöntöttem a tésztát a sütőpapíros tepsibe (nem csalás, nem ámítás, tényleg önteni lehet, folyik mint az állat), és rádobáltam a kb. ujjnyi vastagra vagdalt rudikat. Majdnem nem tudtam legyőzni a késztetést, hogy a monogramjainkat kiírjam rudiból, de aztán legyőztem.:)

Mehet a sütőbe, félóra, és kész.
A rudik nagyon szimpatikus módon belesüppedtek a tésztába, csodás vastag és kakaós a tészta, és ahogy az olvadt csoki darabok ropogtak a fogunk alatt...hűű.

És azt meg még nem is mondtam, hogy csütörtökön beépült a családunkba egy két lapos (!!) rezsó tetejű, elektromos sütő, ami minden reményem szerint partner lesz abban, hogy ne 4 óra alatt sikerüljön abszolválnom a vasárnapi ebédet.:)

2010. november 18., csütörtök

Ferrero Rocher és Raffaello házilag

Bejegyezte: Emm dátum: 9:29 2 megjegyzés
Előre szólok: puffasztott rizsen, valamint Norbi-kolbászon élők ne olvassanak tovább, testsúlyra-káros tartalom!


Tegnap hivatalos, nemzeti Gergő-nap volt, (mondjuk nálunk mindennap az, aki egy kicsit is nyomon követi a történéseket, az pontosan tudja, hogy miről beszélek), így hát nagyon bátran kiterveltem, hogy valami különlegessel lepem meg!
Aztán meg közben rádöbbentem, és ezért hatalmas pirospont a fejlesztőnek (má' nem tudom hol találtam a receptet), hogy attól mert különleges, egyáltalán nem kell nehéznek lennie, sőt, annyira egyszerű mindkettő, mint egy jó nagy pofon.

Segítséget is kaptam Dorkabarinő személyében, aki még azzal is megtoldotta a projektet, hogy szépen bevásárolt hozzá  mindent, plusz meg még lefoglalta a kutyát is, aki igen élénken próbálta nyomon követni az eseményeket. (Olyannyira a hatása alá került a dolgoknak, hogy észrevétlenül megetettem vele egy fél uborkát. Mármint a kutyával.)

Nos, a Ferrero Rocher (egészen a tegnapi napig imákba foglaltam a Ferrero csokigyár nevét, mer hogy milyen ügyesek, de mi is legalább annyira ügyesek voltunk, szóval sajnálom, lehet h betörök a piacra.)

10 dkg Milka Noisettes csoki (ez egészen pontosan egy táblát jelent)
4 evőkanál mogyorókrém (bármilyen gagyi jó)
4 ek habtejszín
1 cs pörkölt, sózatlan földimogyoró

A csokit összetördeltük (a többesszám Dorkát meg engem jelent, a kutya nem vett részt ebben a folyamatban, bár feltett szándéka volt!), rákanalaztuk a mogyorókrémet, plusz a tejszínt. (Nem térnék ki arra a részletre, hogyan próbáltuk vissza önteni a tejszínt a dobozába, mer kicsit bemértük.) Aztán ezt így ahogy volt, feltettük rotyogni. Nagyon szépen összeállt, nem lett csomós, semmi. Annyi a lényeg, hogy bőven kevergessük hűtés céljából, mert csak hidegen lehet vele dolgozni, úgyhogy ha eléggé kihűlt, dobjuk be a hűtőbe!
Közben összetörtük a félcsomag mogyorót egy konyharuha, meg egy klopfoló segítségével, a másik felét meghagytuk tölteni a golyókat.
Mikor kihűlt a csokiscucc, akkor vizes, vagy olajos kézzel kis golyókat formáztunk belőle, beletettünk egy szem mogyorót, és meghempergettük az összetörtben. És mákészis. Szuper, pipa.


Raffaello (ez meg még egyszerűbb)

0,5 kg túró (igenigen, a szemöldökfelvonogatást tisztán látom magam előtt)
1 cs kókuszreszelék
kevés porcukor (nem tudok számszerűsíteni, nem tettünk bele sokat)
1 kevés vaníliaaroma
mandula v. mogyoró (mi nem tettünk bele semmit, de csak azé, mer tisztán emlékeztem, h van itthon mandula, de sajnos nem találtam meg, szerintem Gergő a ludas, vagy a kutya, mindenesetre gyanakszom.)

A túrót szépen összetörtük egy arra alkalmas tálban, beletettük a cukrot meg a vaníliát, plusz annyi kókuszreszeléket, amitől elég masszív és formázható lett.
Aztán golyók, és kókuszreszelékben görgetés. Muhahaha, ennyi, Nem vicc.

És most, táráráááám, jöjjön a csodás fotó, amit Dorkasegédnek köszönhetünk:

2010. november 11., csütörtök

A gyógyító erejű mákos guba

Bejegyezte: Emm dátum: 10:02 0 megjegyzés
Nem vagyok egy nagy mák-rajongó, mondhatni nem okoz nagy depressziót, ha nem eszek vagy 10 évig, viszont a saját gubám nagysága előtt kénytelen voltam meghajolni. :P (Remélem, sikerült fokoznom a feszültséget.)

Történt, hogy szombaton eléggé elhajoltunk, nem túl gyakran csinálunk ilyet, mondjuk ez meg is látszott a teljesítményünkön, már csak azért is, mert kábé 11kor elfogyott a pia. (Köszönet Zsófinak, aki partner volt a ,,menjünkelésvegyünk" projektben!)
Hajnal kettőkor Gergő viszont úgy döntött, hogy ,,lepihen 5 percre", meg is ölte a bulit, ahogy kell, hiába, nagy partyarc. (Bár nagy dicséret illeti, mert egész éjszaka vitázott, mindent beleadott, gratulálok, nem is csoda, ha elfáradt. Ja, újabb alapigazságot sikerült megállapítanom: A BACARDI STIMULÁLJA A FILOZÓFIA KÖZPONTJÁT AZ AGYNAK. Jól jegyezzétek meg!)
Aztán persze másnap elég betegek lettünk, én nem is annyira, de ő a halálán (tényleg köhögött, meg taknyos volt, nem hazudott) volt, gondolom, nem kell bemutatnom nőtársaimnak, a ,,Mingyáááámeghalooook" szituációt. (Tényleg egy orvosi csoda különben, hogy felépült a náthából.)

Ekkor született meg a gondolat, hogy najóvan, ha meghal, akkor legalább még utoljára egyen jót, csinálok neki gubát, hátha serkentőleg hat a legyengült szervezetére. És láss csodát, télleg....

Ami feltétlen szükséges a mákos gubához:

mák
guba (oké, ez gyenge volt.)

Tehát:

4 db fonnyatag zsömle v. kifli
1 cs. vaníliás pudingpor
7 dl tej
kevés vanília aroma (én ezt a lötykölőset használom, teljesen jó. Sose voltam még olyan gazdag, hogy ne sajnáltam volna kiadni 700-800 forintot a tasakos, Kotányi-féle bourbon vaníliarúdért.)
3 ek. kristálycukor
1 vaníliás cukor
1 db tojássárgája
mááák

Natehát, a pudinggal kezdtem a mutatványt, ezt utálom a legjobban. Valahogy nekem mindig leég a puding alja, tök nagy szívás. A 3 ek kristálycukorral, egy vaníliás cukorral, egy löttyintés aromával, a tojássárgájával, meg 6 deci tejjel főztem fel, merhogy mondom, ne legyen má' nagyon sűrű, legyen inkább krémes, kicsit folyékonyabb. (Javaslom a technikát, mert egy fia csomó se nem volt benne, szuper!)

Aztán a zsömlét apró darabokra szaggattam, bőven kiélhettem minden látens agressziómat is a zsömléken, juhúú. Beledobáltam vagy egy deci vaníilás tejbe, aztán jól kinyomogattam, ettől lett jó szottyos (a szottyos az egyik kedvenc szavam különben, szeretném elindítani a legszebb magyar szó versenyben, ha valaki tudja, hogy hol kell nevezni, írja meg mélben, köszi! - míg rímelt is, remélem, hamarosan felfedeznek freestyle- kategóriában)
Egy jénai tál alját levegősen végig raktam egy pár darabbal, megszórtam a porcukros mákkal (Egyszer nagyon belefutottam egy mákos történetbe, minden fasza volt, csak a mák volt keserű, kéretik előtte megkóstolni! - Ja, mák: találtam darált mákot, ilyen kalifásat, és hát minden elismerésem, mer tényleg jó, egyáltalán nem kell vele semmit sem sz*rakodni, meg ugye mákdarálóm sincs, többek között.)
Aztán gyütt a krém, megint zsömle, megint mák, megint krém, így ment ez egészen 3 rétegig.

Következő lépésként rátettem a tetejét, és hagytam kihűlni, aztán módszeresen bealudtam a forma1-en..kb. annyi idő kell neki állni, de akár rögtön is fogyasztható, semmilyen szabályzat nem tiltja.

Öö...fotó. Hát az nincsen, mer behabzsoltuk a egészet, amitől Gé új erőre kapott, nekem viszont marta a gyomromat, mint a mák általában. De amúgy télleg istenkirály lett, már fejlesztem a karácsonyi, 2.0-ás verzióját.

2010. október 25., hétfő

Sárgabarackos-mazsolás pite

Bejegyezte: Emm dátum: 18:46 1 megjegyzés
Nagyanyám látogatásának egyik legsarkalatosabb kérdése volt, hogy mi a Jóistent süssek? Vmi olyat szerettem volna, amiben _tényleg_ lehet villantani, (ennél a pontnál fogalmazódott meg bennem a csalás lehetősége (pirulósszmájli), mondom, hozok vmi hihetőt a cukrászdából, nyilván nem oroszkrémtortát, vagy képviselő fánkot, hanem vmi nyomi összedölős mákosrétest, de aztán lebeszéltem magam. Becsületes jány vagyok, ha égni kell, hát égni kell, annyira megszoktam már..:D

Hehhejj, jó lesz vmi pite, de egy kicsit feldobom a fiúk miatt (a fiúk ez esetben apámat, és Gergőt jelentik, semmi himihumi.) mazsolával, mindketten rajongók, személy szerint én nem igénylem.

Akkora elánnal álltam ehhez az egészhez, hogy még az sem tántorított el, ami közben történt...(sikolyok, hókuszpók kacaj, és hegedűszó)

A hozzávalók:

15 dkg margarin
20 dkg porcukor
3 tojás
1 cs vaníliás cukor
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
2 ek zsemlemorzsa
1 doboz sárgabarack konzerv
egy marék mazsola (ha kedvezni akarsz vkinek akkor fiúmarék, ha csak mutatóba megy, akkor lánymarék)


A margarint a porcukorral és a tojássárgájával kikevertem, (plusz a vaníliás cukor, azt ki ne hagyjuk, jujjuj), majd a sütőporos lisztet szépen fokozatosan beleöntöttem, na és ekkor jött a felismerés: Ez nemhogy nem olyan, mint a pite tészta, de semmi máshoz nem hasonlít, jóindulattal még csak tésztához se. Ha mégis vmi szép érzékletes példával szeretném ezt prezentálni, akkor azt mondanám, hogy úgy nézett ki mint egy zsemlemorzsás sztrapacska, amire még öntöttünk kb. fél liter narancslevet..
Ok, kétségbeesés. (Anyaaaa, mivanezzel, méígynézki, micsináljak, mingyásírok, mondjávalamit, jóvansírokis, faszkivan, demivanezzel, elb**tam?, nagyon?
Ezúton szeretnék köszönetet nyilvánítani az Anyámnak, és átadni neki, a ,,A 100km-ről mindentmegoldás" nagymestere címet, merhogy azt mondta, h Édesgyerekem, ezzel már te akármit csinálhatsz, ilyen lesz oszt kész, jó lesz az...:D
Dehát én nem sűrűn adom fel, ráadásul nem egy ilyen pillanatban, megráztam magam, felitattam a könnyeimet, és öntöttem rá egy fél deci tejet, meg belekevertem a 3 felvert tojásfehérjét (hát ha már ki kell dobni, akkor menjen a egész, készpont, több is veszett Mohácsnál. - ezt a szólásmondást ma tanultam)

És ez volt az a pillanat, amikor a Jóisten lenézett rám, és megszánt. Mer íme, a tészta összeállt. Nem mondom, hogy nagyon bizalomgerjesztő volt, mer még  mindig úgy nézett ki, mint egy rizses vaníliapuding, amibe belefőztem vagy 15 kiskanalat, de legalább már egyben volt.
Beleöntöttem a sütőpapírral kibélelt tepsibe, jó érzékkel megelőzvén a bajt, hogy újra szétessen, megszórtam a zsemlemorzsával vékonyan, aztán rátettem a lecsöpögtetett fél sárgabarackokat meg a mazsolát (pföjj), és megszórtam barnacukorral. (ezt improvizáltam, amúgy lehet h nem kell, de akkor már azt gondoltam, minden mindegy.)
Betoltam a sütőbe, és sűrű imába kezdtem.

Azt gondoltam, mindegymá, ha rossz is lesz, legalább szép legyen, mer mégiscsak nagyobb égés a finom, de rusnya süti.

Olyan 5 percenként rátekintettem,elmondtam vagy 40 üdvözlégyet, és hát magam sem hittem el, de csudálatos lett. Ami meg még durvább, hogy nagyon-nagyon finom, puha, omlósz, gyümölcsös. (Akkora tapsot kaptam, h nem győztem hajlongani, meg pukedlizni.)

Az alábbi fotón a következő látható: A sütemény, ami fotózáshoz készülődik, de vki megdézsmálta a csücskit. De legalább azt lehet rajta látni, milyen szépen legyütt róla a sütőpapír. :D

Tárkonyos-tejszínes pulykaragu leves

Bejegyezte: Emm dátum: 10:43 0 megjegyzés
Egy ideje tervben volt, hogy apám és nagyanyám tiszteletét teszi nálunk. (Én ezt nagyvizitnek hívom, mer nagyanyám elég kíváncsi természet, mondhatni nem szívbajos,  kinyitogatja a szekrényeket, végignézi a képeket a falon, és mint egy jó háziorvos, arra is rákérdez, amire nem kéne, hogy aztán konkrét vizsgálati anyaggal tudjon távozni.)
Elég nagy volt bennem a para, meg a bizonyítási vágy, elvégre is főzhet a ember a barátainak, az amúgy is totálisan elfogult anyjának, de a nagymama azé egy kemény dió. (Eleve már azt sem hitte el, h főzök...: ,,Te?? Nemá...")
Sokat gondolkoztam, hogy hogy s mint legyen, mit adjak nekik, olyat ami már egyszer sikerült, vagy próbálkozzak valami újjal, különleges legyen, vagy hagyományos? (Nem voltam vmi bátororoszlán, mert úgy döntöttem, legyen olyan, amit még nem evett, aminek nem ismeri az ízét, és nincs összehasonlítási alapja. Ha elkúrom, akkor meg még mindig mondhatom: Nanyugi, mama, ennek ilyennek kell lennie..:D)

Ezért döntöttem e mellett a leves mellett, mert: 1. egyszerű, 2. gyorsan megvan, 3. a maga nemében különleges, 4. nagyszerű. (Én személy szerint, nyomok rá egy nagy lájkot, remek döntés volt.)

1 db csirke v. pulykamell
2 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 kis üveges gomba
1 fej hagyma
2 szelet szalonna
2 gerezd fokhagyma
kevés zsír
egy ek liszt
1.5 dl főzőtejszín
sóborsételízesítő
tárkony


Úgy kezdődött a sztori, hogy ejjmondom, ezek biztos ideállítanak nekem szombaton korán reggel, még ha a főétellel el is pöcsölünk Gergővel szombat délelőtt (nagyon édi volt amúgy, szuper főpincérként funkcionált a kockás konyharuhával.:), levesnek már akkor is lennie kellene, hogy ne éhezzenek nekem ezek itten, úgyhogy még megfőztem pénteken. (A kutyával kiegyeztem egy barátságos: ,,Idefigyejjé, drága gyerekem, nekem most főznöm kell, értsed meg, h közben nem tudom neked hajigálni a elefántodat, legyél olyan kedves eltolni a bringádat vhova máshova, cserébe rendelkezésedre bocsájtok egy zoknit.-ban.)

A forró zsírba beledobtam a két szelet szalonnát, hadd égjen a zsír, aztán mikor megsült, akkor kivettem belőle, nem kell az bele!- felkiáltással. (Az ötletet anyától kaptam, ezúton is köszönöm!) Aztán következett az apróra vágott hagyma, a felcsíkozott pulykamell, a felkarikázott sárgarépa, a félbevágott fehérrépa (ezt is ki kell venni a végén, tök felesleges amúgy, de a ,,zamatja" miatt muszáj.), a két gerezd fokhagyma egészben, és egy zeller szár. (pont volt itthon, amúgy külön erre a célra nem vettem volna, de így jó volt.) Amikor ez összepárolódott, és a répánk pihepuha lett, akkor mehet rá a gomba, annak nem kell sok idő. Aztán jöhetnek a fűszerek. (Én extra sok tárkonyt dobtam rá, mondom, ártani csak nem árt. ) + annyi víz, amiben ez kényelmesen elrotyoghat.
A végén, amikor már minden okés volt, akkor ráment egy  egy ek liszt, meg a tejszín. Ezzel összeforraltam, amitől jól besűrűsödött, én még kicsit túl sűrűnek is láttam, ezért egy deci vizet tettem rá ráadásként.

A végeredmény magáért beszélt.: Első körben teszteltem Gergőn még péntek este, a második körben meg teljesen el is fogyott. (Nagyanyám szerint nagyon finom lett, pedig aztán ő elég nagy leves maszter)

Gyárekek, kipróbálásra alkalmas!

2010. október 18., hétfő

Fokhagymás-tejfölös töltött csirkemell

Bejegyezte: Emm dátum: 10:52 0 megjegyzés
Előre szólok minden egyes kisbarátomnak, hogy elég szüttyögős ez a mutatvány, gyengébb idegzetűek ne is próbálkozzanak.
Az én vérnyomásom meg má csak azé nem ugrott meg, mert már amúgy is elég ideges voltam a Kutya miatt. (Nem túl hosszú közös múltunkra visszatekintve, íme a mérleg:
Egy hét leforgása alatt egy 10 hetes yorkie kölyök az alábbi dolgokat képes magáévá tenni:
 1 db szobanövény, 1 db teamécses, 2 db mosogatószivacs, 1 db fekete velúr bokacsizma, 1 db fekete tornacipő, 1 db szobainas teljes megsemmisítése, hagymahéj és kávézacc, rojtok, szőnyegek) - nade: tegnap volt a napja, hogy megtanultam, mivel lehet őt igazán sakkban tartani: hajszárító. Olyan sokkot kapott, hogy fél7től 8ig nemcsak h nem rendetlenkedett, hanem színét sem láttam. (A tej ehhez képest kismiska volt).

A recept:
75 dkg csirkemell
30 dkg trappista sajt
5 dkg bacon
1 kis fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
kis pohár tejföl
sóborsmustár
vaj
jénai tál
sok türelem


A csirkemelleket még pénteken bepácoltam, készültem az Anett- látogatásra. A pác ebben az esetben csak annyit jelent, h vékony szeletekre vágtam, jó alaposan bekentem mustárral, és beraktam a hűtőbe.

A töltelék: a hagymát és a bacont felkockáztam, összekevertem a reszelt sajt felével.

A szeleteket megtöltöttem ezzel a csudálatos dologgal, és itten jön a lényeg: jó szorosan össze kell ám tekerni, mer különben sz*rt se ér a egész, kifolyik a cucc, és akkor gatter van. Segítségül hívtam egy rakat fogpiszkálót (mondanom se kell, Gergőnek azért sikerült ráharapnia egyre, pedig direkt felhívtam a figyelmét a veszélyre.)
Szépen mindet összetűzdeltem, és egy kivajazott jénai tálba raktam. Mindegyiket megkentem a tejföl-fokhagymanyomónátnyomottfokhagyma-kevésmustár kombóval, és megszórtam sajttal.


A tetejére ment még egy adag sajt (tök sok maradt, nem is értettem), és megszórtam ételízesítővel.


Anya azt mondta, h nyugodtan berakhatom a jénai tetejét is a sütőbe (azt hittem, h majd felrobban, nagyon féltem amúgy), nem lesz semmi baja - tényleg nem lett.

Ami még nagyon fontos: vegyük le a tetejét,  ha már puha a csirke, hadd piruljon. Mondjuk úgy pattogott, h összepattogta a pulóverem, amitől kicsit felgyorsult a szívverésem, és heveny idegösszeroppanást kaptam. (Arról meg már nem is beszélek, amit a fagyasztott hasáb művelt.)

2010. október 17., vasárnap

Az isteni cobbler

Bejegyezte: Emm dátum: 15:15 6 megjegyzés
Mindig nagyon kétkedve fogadom az olyan recepteket, ami superlativusokban beszél kajákról, nem nagyon lehet velem megkajáltatni a ,,Legeket".
Vmelyik nap találtam egy receptet, miszerint a Cobbler a világ legegyszerűbb, és legfinomabb sütije, olyan tésztával, hogy még az is térdre borul, aki amúgy nem édesszájú.
Gyorsan megcáfolandó, be is szereztem mindent, és jó nagy mellénnyel nekiálltam, aztán jött a meglepetééés.

Elviekben tegnap akartam megsütni, mondom jön Anett (hosszú történet, a lényeg annyi, h nagyon hosszú idő után tegnap beszéltünk volna először), aztán végülis másképpen alakultak a dolgok, mert Anya érkezett, és leánynapot tartottunk, ami nem mellesleg nagyon jó volt, mégmégilyet!!

Visszatérve a béna jányok vágyálmainak sütijére, tényleg pofonegyszerű:

Kb. 60 dkg gyümölcs (bármilyen!, lehet vegyesen is, én most nektarinból, almából, és szőlőből csináltam)
2 ek étkezési keményítő (nagy kiszerelésben lehet csak kapni, először azt se tudtam, mi fán terem, viszont kiművelődtem, és megtudtam, h akár liszt helyett, liszttel keverve is jó)
3 ek barnacukor (ez sem volt itthon, kb. egy százassal drágább mint a fehér cukor, a különleges íze miatt azonban megéri beruházni!)
1 vanília rúd, vagy vanília aroma (aromával csináltam)

A tészta:

25 dkg liszt (nekem még 2 ek kellett pluszban)
5 dkg kristálycukor
1 cs sütőpor
10 dkg vaj
1 tojás
1,5 dl tejszín
pici só

A gyümölcsöt feldaraboltam, nem vittem túlzásba a sztorit, az almát például elég nagy darabokban  hagytam, a kékszőlő szemeket meg félbevágtam, és kiszedtem a magot, mer azt eléggé utálom különben. A keményítővel, a barnacukorral és egy kis vanília aromával összekevertem, és egy kivajazott tepsi aljára terítettem szét.

A tésztát kikevertem (Háháhá, brékingnyjúz: Anyától kaptam Habverőt, olyaaaat, amihez van ilyen tészta-keverős alkatrész, alig aludtam a boldogságtól!!! Istenem, milyen könnyű lett a életem! Kösziköszi, Anya!
:-*)
És amitől kb. az  arcom esett le:
Kis gombócokat kell formázni, és úgy beteríteni a gyümölcsöt!
Nem kell nagyon szorosan, egész jól néz ki, amikor a karamellizálódó gyümölcs kikandikál. :)
A tetejére mehet még egy kis barnacukor, csak a zíze kedvéé.


A képen látszik, h néz ki sütés előtt.


20 perc sütés (nem viccezek, annyi, aztán cső), nem ég le, rá se kell nyitni a sütőajtót!

Gyönyörűségesen összeáll a teteje, nagyon szép aranysárga lesz, az ember el se hiszi, h ezt ő sütötte. (Különösen ajánlom ezt a 2 D-nek, zuglói Dorkának, és szegedi Dórinak, akik nem nagy szakidanik sütiben, de Lányok, lassan mondom: _EZ_SIKERÜLNI_FOG!!!)

A végeredményt nem fotóztam le, mert nagyon gyorsan elfogyott..:D Egyetlen negatívumként tényleg csak azt, és csakis azt tudom mondani, h baromi nehéz szeletelni, és szépen tálalni, akinek viszont nem derogál, egye tepsiből kanállal...:P

2010. október 13., szerda

Full extrás rakott krumpli

Bejegyezte: Emm dátum: 19:56 2 megjegyzés
 A blogírás körülményei sokat változtak azóta, mióta megérkezett a Tündérkutya, mert két mondat között vagy a játékát kell neki hajingálni a Babaház különböző sarkaiba, vagy rágja a lábujjaimat, úgyhogy olyan ez most, mint a SuperMarioban a utolsó, sárkányos pálya. (Kicsit lehetetlen küldetés, de meg lehet csinálni.)
- még egy fél mondat Méziről: ma volt az első napja, hogy sokáig egyedül volt, 11től este6ig, és csak egyetlenegy kis pisit találtam, azt is a wc ajtóban! :D biztos be akart jutni szegény, csak hát kicsi még, és a kilincs elérése valószínűleg nem ment. Azt hiszem, Zsenit nevelünk.

Tegnap itt volt Dorka barátnőm lelkiéletet élni, elég jól sikerült kis este lett a vége. (Nem volt sok az elfogyasztott alkohol mennyisége, ahhoz képest viszont hatott.)
Közben nekem főzni kellett, jó, nem kellett, de vasárnap főztem utoljára, és már súlyos elvonási tüneteim voltak.

Amitől ez full extrás lett:

6-7 nagyobb krumpli
4 tojás
6 virsli
egy  csomag bacon szalonna
fél zacsi mexikói zöldségkeverék
egy hagyma
tejföl

Mindent külön-külön megfőztem (a tojásra, a krumplira, meg a virslire gondolok a ,, minden" alatt), a bacon szalonnát a hagymával összepirítottam (kicsit ropogós lett). Hirtelen ötlettől vezérelve (meg már k*rvára untam a pöcsölést rezsóval), mondom, ezt a mexikói szmötyit én má meg nem párolom, jóvan az úgy is, majd szépen megsül magának. (És tényleg.)

Amikor minden megfőtt, akkor Dorka nagyon lelkesen felkarikázta a dolgokat, má biztos látta rajtam, h idegrohamot készülök kapni (ezúton is elnézésedet kérem, amié megégette a kezedet az a fránya krumpli, mindig ezt csinálja.)
Egy jénai tálba zsírt kentem (nem akartam én most kalóriabombázni, tényleg nem, csak nem volt itthon margarin, nem tudom hova tűnt amúgy, szerintem a Kutya a ludas.- Apropó: ma elfogyasztott egy egész teamécsest, de mivel nem látom rajta, hogy game over lenne, nem aggódom egyelőre.)

Alulra ment egy réteg krumpli, rá a baconos hagyma, aztán a virsli, a tojás, és a mehikói ződség, utána ez így megismétlődött még egyszer. A tetejére tejfölt kentem, megszórtam ételízesítővel meg borssal, alufólia, sütő, helló.

40 percig sütöttem, szerintem nem kell neki annyi idő, csak már elfelejtettem, h sütök..:D

Jaigen, és látványra sem utolsó, gyönyörű szép színes, meg minden, és Dorkám, neked üzenem: ahhoz képest (:D), finom is lett.

2010. október 10., vasárnap

Császármorzsa szilvaszósszal - Glóriának

Bejegyezte: Emm dátum: 19:56 3 megjegyzés
A tegnapi izgalmak miatt (megérkezett hozzánk Mézi, a yorkie) úgy döntöttünk, hogy vasárnap pihenünk tutira, legyen akármi. A kutya tökre partner ebben, nem egy stresszes jószág, eszikalszikfutkospisilafűberágjaarágókáját. (Már szuper flikkflakkokat is tud ám! :)
Nadehát az volt, hogy Glória öribarimmal megdumáltuk, h vasárnap délután feljön, és én majd jól megvendégelem, jó házigazda lévén persze azt is megkérdeztem, hogy ugyan árulja már el, mit enne? Császármorzsát. Oké.



12,5 dkg liszt (nem értem különben, mi múlik már azon a féldekán)
12,5 dkg búzadara
3 tojás
fél liter tej
egy vaníliás cukor
5 dkg porcukor
2 ek olaj + a sütéshez egy kevés

A szilvaszószhoz (Anya kifejlesztette a meggyszószt, ami nagy siker Gergőnél, én meg kifejlesztettem a szilvaszószt, de én már amúgy is siker vagyok, hehe. :P ) :

3 db hulladék, sosem fogy már el szilva
1 ek margarin
egy vaníliás cukor
fahéj, szegfűszeg
méz, vagy cukor

A morzsa:

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját felvertem, és ráöntöttem a tejet. Majd jöhet a mindentbele, cukor (talán nem raktam bele 5 dekát, paráztam, h leég), olaj, liszt, búzadara.Csomómentesre kevertem, ami megint egy tortúra volt, hiába egyre jobban érzem az elektromos habverő hiányát..:/
Így, ahogy volt, beraktam a hűtőbe (kb. egy cigi, meg egy kutyafuttatásnyi idő) 20-25 percre, hogy a búzadara jól megszívja magát.
Közben bőszen szólongattam Gergőt, hogy ugyan a jóégáldja már meg, verje fel nekem a habot, de túlságosan lekötötte a District9, úgyhogy úgy döntöttem, hogy földönkívüliekkel talán már azért mégse állok le harcolni, mer úgyis én húzom a rövidebbet. (Felvertem én magam, akkor meg az volt a baj, h mé vagyok hangos, meg mé ott verem, hámondom, bebújjak vmi sarokba? )
No, ezt szépen belekanalaztam a másik cuccba, és kevés vajon, három részletben sütöttem meg, mert olyan sok lett, hogy kb. egy hadseregnek elég lett volna, de legalábbis 3an bőségesen dézsmáltunk belőle, és még mindig maradt.

A szósz:

Azért nagyon jó ez, mert gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből elkészíthető, lekvár helyett sütibe, vagy sütihez csúcs, de bármilyen (nem szaftos) húshoz is tuti.
A 3 db hulladvány szilvát feldaraboltam, a magját gyorsan kidobtam kutyavédelmi szempontból. A margarint felolvasztottam, ráraktam a szilvát, a vaníliás cukrot, ízlés szerint fahéjat, meg szegfűszeget (sajnálatos módon úgy alakult, hogy kb. 6 darabot tettem bele, amiből 4 Gergő, 2 pedig Glória tányérján landolt, én eggyel sem találkoztam, minő véletlen, höhö.), éééés mézet, ami hirtelen felindulásból történt, pluszmegmég citromlevet, nem sokat, csak a ,,zamatja" miatt.
Ez szépen összeforrt, nagyon-nagyon finom lett, bár az is lehet, h a G+G kompánia udvariaskodott.

És ő itten Mézi, ahogy éppen néz :) :

2010. október 6., szerda

Töltött kifli- vacsira

Bejegyezte: Emm dátum: 9:06 1 megjegyzés
Mivel az egész hétvégémet jóféle született feleségként töltöttem (Régen sokkal inkább voltam Gabi, ma már inkább Bree vagyok, micsoda jellemfejlődés..:D), ezért a hét elején sosincs kedvem főzőcskézni, viszont enni meg kell. :)

Ímeíme, egy frankó vacsi recept: (Halkan megjegyezném, hogy saját fejlesztés..khmkhm.)

 4 nagyobb kifli ( háhá, találtam fokhagymás kiflit!)
4 db virsli
1 dl tejföl
15 dkg reszelt sajt
kevés majonéz
petrezselyem
sóbors

A virslit kicsit megfőztem, nem kell nagyon túlspilázni, elég ha bedobjuk forró vízbe 5 percig, aztán úgyis megy a sütőbe.

Közben a sajtot, a majonézt, a tejfölt, és az apróra vágott petrezselymet összekevertem, megsóztam, megborsoztam. (A bors helyett véletlenül belekerült egy kis őrölt fűszerkömény is, ártani nem ártott neki, mindenesetre  azé figyeljünk.)

A kifliket félbevágtam, és egy kiskanál meg egy fakanál segítségével kibűvészkedtem a belsejüket.

A virslit felkockáztam, és belekevertem a petrezselymes cuccba, majd ezt az egészet beletöltöttem a kiflikbe. És ezt úgy, ahogy van, betoltam a sütőbe. (Tettem alá sütőpapírt a biztonság kedvéért, de nem muszáj, elméletileg nem ég le.)

Kb. 10 percet sütöttem, akkor vegyük ki, amikor már jól ropog a kifli, a tölteléknek alig kell idő amúgy.:)



Jaigen, a legfontosabb, a főnököm beleegyezett a kutya-témába, úgyhogy most ez az öröm tárgya. :) (Coming soon...ide majd nem merek képet feltenni, mert azért mégiscsak hüjén venné ki magát, ha kiskutyás képek lennének egy főzősblogban, feltéve, ha nem vagyunk kínaiak. de hát nem vagyunk tudtommal.)

2010. október 3., vasárnap

Amerikai sajttorta - Juditnak..:)

Bejegyezte: Emm dátum: 14:47 3 megjegyzés
Aki egy kicsit is nyomon követi az eseményeket a facebookon, az tudja, hogy nyereményjátékot hirdettem, aminek a nyertese egy általa választott, viszon általam sütött sütivel lett gazdagabb. Mindent nagyon flottul megdumáltunk, holnap a Deákon adom át a cuccot. :)
Egyébként nekem is szerencsém volt, mert Judit sajttortát mondott, amit már sütöttem párszor, így nem ijedtem meg annyira, mintha mondjuk RigóJancsit mond.
Bár, ami elég vészjósló ezzel kapcsolatban:
- első alkalom: mindennel megvoltam, amikor kiderült, hogy a sütő nem műkszik (illetve utólag kiderült, h csak én voltam a béna, a sütő él és virul), így hát rezsón (!!) sütöttem meg végül..
-második alkalom: lakásavatóra készültünk, mondom ez jó, könnyű, meg ezeknek má úgyis mindegy, ha becsápolnak. Zsófinál sütöttem meg (még mindig azt gondoltam, hogy nem jó a sütő). Végül mindenkinek sikerült annyit beinnia, hogy hozzá sem nyúltak. Pár napig kallódott még a hűtőben, aztán megváltunk egymástól, mint ágtól a levél. (Pedig Istenemre mondom, az tökéletes volt..:)
-harmadik alkalom: szinte semmilyen hozzávaló nem volt itthon, vagy ha igen, mindenből kevesebb, de megoldottam végül, nem is lett rossz,, viszont sajttortának a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető.

Nadeszóval, a Judité:

38 dkg keksz (egész nyugodtan lehet vegyesen bármilyen, most 18 dkg győriédessel, meg 20 dkg háztartásival csináltam)
15 dkg vaj
40 dkg  natúr krémsajt (kb. 4 tömlő sajt)
15 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor
citromhéj
1 dj tejföl
3 tojás
(díszítésnek mehet rá gyümölcs is akár- próbáltam málnával, finom lett.)



A kekszet jó durvára kell törni, én ehhez segítségül hívtam a klopfolót, de nem volt jó ötlet, mert minden szanaszét repült. :/ A vajat felolvasztottam és összekevertem a keksszel, ezt mind belesimítottam egy kapcsos tortaformába. A lényeg, hogy jól le kell lapogatni, h masszív legyen a cucc, és h ne folyjon be a krém.
Ezt egy 5 percre be lehet tenni sülni, nem muszáj, én pl. nem szoktam.

Minden más hozzávalót szépen összeöntözgettem, aztán következik a simára keverés. (Ez most nekem nem annyira akart összejönni, valószínűleg nagyon hideg volt a sajt, alig bírtam szétnyomkodni. De az is lehet, hogy a Campinget is beperlem, sok van a rovásán, amúgy is. Maradandó nyomot hagyott  a lelkemben, hogy egyszer szétesett egy szendvicsem a isiben, és campingsajtos lett  a matekfüzetem -> kaptam egy beírást.)

Amikor készen van a krém (ha nagyon hígnak látjuk, egész nyugodtan dobjunk rá még egy kis lisztet, vagy ha nagyon sűrű, akkor tejfölt.), akkor ráöntjük a tésztára. Legszívesebben idézőjelbe tenném a tésztát, hiszen ez csak keksz, azIstenáldja meg.

Mehet a sütőbe, körülbelül fél óra, és készen van. Semmi baj, ha kicsit még folyik a krém, meg fog szilárdulni! :)





Judit!
Aszonta reggel a barátom, a Gergő, vagyis nem aszonta, hanem ráncolta a homlokát  (amit én már tudom, hogy bajt jelent :D), szóval hogy: ,,Ugye nem akarod neki elvinni a egészet? " Hámondom, de...mer? ,,Semmi, csak.." - ennél a pontnál eléggé megsajnáltam...:( Úgyhogy ne haraguuuudj, a felét itten hagyom neki, hadd örüljön na, meg te is jó célt szolgálsz, lebegjen ez a szemed előtt...:) (majd sutyiban sütök neked másikat is, ha nem lenne elég. ;)


Szilvás-túrós süti

Bejegyezte: Emm dátum: 9:16 4 megjegyzés
2féle csoportosulásnak ajánlom (aki mindkettőbe tartozik, annak pacsi!)

Lustáknak: vagyis az olyanoknak, akik szeretnének sütit enni, de sütni nem tudnak, vagy nem szeretnek, vagy utálják, hogy bele kell mászni kézzel a tésztába (vannak ilyenek, tényleg.) stbstb.
Szelermeseknek (a szerelem szép szó, de a szelerem még szebb.) akik szeretnék elkápráztatni a szelermüket,(ennek híján a családjukat, vagy a kutyát) de se idejük, se energiájuk, se türelmük, se semmi.

Az egész tök egyszerű, és hát sajnos az örök klasszikussal élve, rondadefinom, plusz még szóljon mellette, hogy nagyon jó az illata.:)

Íme:

30 dkg liszt
10 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
5 dkg margarin
citromhéj
25 dkg túró
1 kg bármilyen gyümölcs (szabadon választott, nekem szilvám volt itthon.)
3 db tojás


A lisztet a cukorral meg a sütőporral összekutyuljuk, és ennek a 2/3-át egy jó vastagon kivajazottt tepsi aljára szórjuk. (Akinek ilyen rojtos szélű tepsije van, mint nekem, annak a kivajazás egy jó nagy szívás).
Utána belekevertem a túróba a citromhéjat (nem találtam mazsolát, pedig azt is akartam beletenni).

A szilvát feldaraboltam, nem túl kicsire, és jó alaposan megfahéjaztam. (Érdekes a fahéjhoz fűződő viszonyom, nem is tudom mennyi ideig nem ettem, mert egyszer elég csúnyán bekarmoltunk a Balatonon Gold Tequilával, az ugye fahéjnarancs kombós, na hát utána nem annyira kívántam...:D) Bónuszként rádobtam egy vaníliás cukrot.

A túrót, aztán pedig a szilvát beleöntöttem a tepsibe, ezzel semmi több dolog nincsen, esetleg egy kicsit meg lehet igazítani, hogy egyenletes legyen. Aztán következik a maradék liszt.

A 2,5 dl tejet elkevertem egy vaníliás cukorral, meg a 3 tojással (előtte felvertem a tojást, biztos, ami biztos), és ezt szintén ráöntöttem a tepsis cuccra. (Na, ekkor olyan szottyos lett, h konkrét rémületre adott okot, ebből az életben nem lesz süti...)
A tetejére még jön 5dkg olvasztott margarin, aztán sütő.


Nagyon lelkes voltam, héjj, nem kell ezt gyúrni, meg semmi, ez szuuupeer, ehhez képest nem lett valami szép :), de szerintem ez a szebb napokat látott sütő hibája, és nem az enyém. És nem mellesleg, sütéssel együtt nem volt több egy óránál, ami szintén nem utolsó szempont.





Brékingnyjúz:  Véletlenül leejtettem tepsistül, és nem esett baja! :) (a lusták meg szelermesek mellett a nyomik is jelentkezhetnek erre a sütire, éljen!)

Baráti jótanács:Várjuk meg, amíg kihűl, és csak úgy szeleteljük!

2010. október 2., szombat

Hortobágyi húsos palacsinta

Bejegyezte: Emm dátum: 18:37 1 megjegyzés
Egy ideje tervben volt már a palacsinta-projekt, és mivel már komolyan gyűlölöm a köreteket, nem vicceltem a múltkor, gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal. Laktat is, f*sza is, jólesz.

Tényleg nagyon egyszerű, és gyakorlatilag teljesen szabadon módosítható bárhogy, a lehetőségek  tárháza végtelen. (Csak, hogy a kultúrának is adjunk.)

A töltelékhez:
50 dkg csirkemellfilé
egy nagy fej hagyma
olaj, vagy zsír
sóborspaprika
fél pohár tejföl
2 ek liszt

A palacsintához:
 30 dkg liszt
4 tojás
4 dl tej
csipet só
kis olaj
kb. annyi ásványvíz, hogy olyan tejszín állagú legyen



A töltelékkel kezdtem a munkálatokat, a palacsintát először  úgy gondoltam, hogy csak addigra sütöm, mire ez a drága ember hazaér(elég sanyarú a sorsunk, szegény szombatvasárnap is dolgozik) -  végül módosítottam a tervet, bár ne tettem volna..

A töltelék:
Én csak 40 dkg húst vettem hozzá, ugyanis az történt, hogy a hentesnél, ahol az eredeti terv szerint kellett volna vásárolnom, az előttem álló (egyébként jófej) fiúval összeveszett a hentes (szegény fiú összekeverte a kacsamájat a csirkemájjal, amit a hentes elég rossz néven vett), és ott hadonászott a bárdjával (mármint a hentes), amit eleve rossz ómennek tekintettem, úgyhogy szépen kisomfordáltam, hátha nem vesz észre..Persze még azé utánam szólt, h ,,Maga hova megy??" (Juáájj, ennél a pontnál volt egy gyenge lefolyású infarktusom.) Hátra se nem néztem, és ha tudnék futni, biztos futottam is volna. Szóval emiatt az affér miatt egy másikhoz kellett mennem, akinél  már csak ennyi csirkemellfilé volt. - ez történt.

No, ezt a kis húst szép kis apró kockákra vagdostam (a darálthús, meg mindenféle hús is jó hozzá), annyi a lényeg, hogy tényleg apró legyen, mégiscsak egy töltelék lesz ez.
A hagymát megpirítottam a zsíron (jányok, egy kis zsír sose árt, ne p*csöljetek mindig olajjal, sokkal finomabb így! a csirkemell meg amúgy is update. :)
Ráraktam a húst, meg jó sok fűszert (kell is az elején, mert a tejföl majd lágyítja, és ha nem szórunk rá jó sokat, akkor jellegtelen lesz).
A tejfölt csomómentesre kevertem a liszttel, plusz még szedtem ki egy kicsit a hús levéből, és beletettem a habarásba (amúgy ezt nevezik ,,hőkiegyenlítésnek", de én nem nevezem így.)
Aztán ezt az egészet beleöntöttem, és hagytam egy kicsit rotyogni, amikor már elég sűrű lett, akkor meg levettem a tűzről, aztán ennyi, töltelék pipa.

Palacsinta:
Hagyjuk. Nem értem, simán megfőzök egy 3fogásos ebédet bármikor, a palacsintám meg leragad? Jóvan, jól fel vagyok haragítva.
Az összetevőket összeöntöztem, és egy simára kevertem. Minden jól is ment, amíg el nem kezdtem sütni, és hirtelen nagyon boldog voltam, mert nem ragadt le az első, pedig mindig le szokott. Ehhez képest meg az összes többi ragadt le..:D Kétségbeesésemben már Gergőt is felhívtam, ő nagy palacsintamaszter, hátha mint vmi Gyurcsok József, messziről meggyógyítja ezt a szörnyű palacsinta halmazállapotot. (Nem tudta, ellenben amikor elmesélte neki, h  véletlenségből má megint beleöntöttem egy kis vizet a hosszabbítóba, na akkor nagyon ideges lett.)

Megállapodtunk abban, hogy ne aggódjak, a palacsinta úgy is jó lesz, majd esszük hozzá..(kicsit még azért hüppögtem, hátha hoz nekem csokit/virágot/aranyhalat/disznósajtot/kiskutyát is vigasztalásképpen.)

Az egyetlen jólsikerültet leképeztem, hogy az utókornak is maradjon vmi ebből a csúcs élményből.

2010. szeptember 30., csütörtök

Narancsos csokoládé mousse

Bejegyezte: Emm dátum: 18:44 5 megjegyzés
Anélkül, hogy tudálékos magyarázásnak tűnjön (csak látom magam előtt, ahogy Glória öribarim felvonja a szemöldökét), a mousse francia szó, habot jelent. Gyakorlatilag ízesített habot értünk rajta. (Ez így elég hülyén hangzik, igaz, a mousse se sokkal jobb.)



Végy:

10 dkg étcsokit (Nekem sikerült szereznem Boci Bársony étcsokit, de tutira jó hozzá bármilyen. A Bocinak talán annyi az erénye, hogy kevésbé keserű, és viszonylag magas a tényleges kakaótartalma)
3 tojást
1-2 evőkanál porcukrot (egyébként teljes mértékben édesszájúság-függő)
egy narancsot
gőzt
ha nincs habverőd, akkor erős karokat

A csokit összetördeltem, és gőz fölött megolvasztottam. Nem kell beletenni se margarint, se olajat, se semmit, nagyon szépen megolvad, nem ég le, és ha jól csinálod, sima lesz mint egy vasalódeszka. (Imádom a hüje hasonlatokat. Tegnap Gergő azt mondta, hogy ,,Jóllaktam, mint egy halastó.." :D - ezek szerint ő nem kevésbé.)

Közben szépen szétválasztottam a tojásokat. Nade! : az eredeti recept azt mondja, hogy vagy 3 nagy tojás, vagy 4 kicsi..(köszikösziszépenköcsögök.) Mint tudjuk, a méret elég relatív, ezért mindenkinek a mértékére van bízva ez a tojás-ügy. Annyit esetleg tudok mondani mérés-ügyben, és Vigyázat, 18+ tartalom (Anya, bocsánat, ha vulgáris leszek, de jó célt szolgálok! Puszi, szeretlek!), hogy bármi, ami eltűnik az én tenyeremben, az kicsinek számít..:D
Szóval hát én 4 tojással csináltam, felvertem a habot, és mikor ilyen félig megvoltam, akkor tettem bele a porcukrot, nem nagyon bírom a túlédeset, így nem sokat. (Tipp: Ha a tojásfehérbé csöpögtetünk egy kis citromlevet, könnyebben lehet felverni!)
Utána lereszeltem a narancshéjat.

Közben megolvadt a csokim, levettem a rezsóról (rájöttem, hogy a rezsó amúgy egy csodálatos szerkezet, és sokkal dizájnosabb, mint a tűzhely. Meg szuperül lehet rá matricákat ragasztgatni is, csak ajánlani tudom.)
Belekevertem a tojássárgáját, a narancshéjat, aztán pedig a tojáshabot.
Addig-addig kell kevergetni, amíg egy összeállt hab nem lesz az egészből. (Nyugalom, az elején egészen úgy tűnik, hogy ez sose nem fog összeállni, de ez aljas hazugság, ki kell tartani a végsőkig.)

Mikor ezzel megvagyunk, akkor pohárba kanalazzuk, ha van szép poharunk, akkor abba,  mert még mutatós is lesz ráadásul. (Itt említeném meg hátrányos, elnyomott helyzetem, és ezúton üzenem, Gergő, hogy ha nem kapok má végre szép poharakat, és nem érdekel, hogy nem tudjuk hol tárolni, nagy bajban leszel, kisöreg.)

Elviekben ennek nagyon jót tesz, ha mondjuk 2 órát hűtőben van, nem is kell lefedni, csak úgy berakjuk, helló, álljál.

És ha jól dolgoztunk, akkor olya könnyű csokis dolgot kapunk, mint pl. a Boci Aero, még a buborékokat is érzed.

Azt már nem is mondom, hogy mennyire finom lett, mert ez meg már természetes. :)

2010. szeptember 29., szerda

Csirkemájas burek, avagy

Bejegyezte: Emm dátum: 19:55 8 megjegyzés
hogyan moonwalkozzunk bele a purhabos zsákba...

Minden olyan szépen indult...Gergő ma szabadnapos, én ráérek főzőcskézni, (értsd kísérletezni rajta), ő meg addig, óriási SzakiDani lévén bepurhabozza a zuhanytálcát. (Szuper pár vagyunk különben, neki is vannak ilyen mániái, én pedig nem töröm le a lelkesedését, hát hadd purhabozzon ez a gyerek, ha akar.)
Csakhogy az történt, és már megint a körülmények áldozata lettem, a nagy purhabozás közben én éppen moonnwalkoztam, és ezt így pont bele a zsák közepébe (a zsákban volt a régi), úgyhogy utána elég fagyos lett a hangulat...:D

De ezzel kiengeszteltem:

1 leveles tészta (nem találtam fagyasztottat, má majdnem sírtam, ilyen összetekertet vettem - SOKKAL jobb, kiderült)
50 dkg csirkemáj
1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
sok majoranna
petrezselyem
só, bors, kevés pirospaprika
(dugi zöldpaprika)
zsíííír
2 tojássárgája
és az életünket megkönnyítendő: sütőpapír

Elmondhatatlanul unom már a standard köreteket (rizs, krumpli, saláta, kenyér stb.), ezért gondoltam egy merészet (miközben ezt csináltam, nekimentem az asztalnak).

A májat kiolvasztottam, és jó apró darabokra vágtam (úgy látszik, nekem már ez a sorsom). Hejj, mondom, ma kirúgunk a hámból, ezért zsíron sütöttem a hagymát (nem mintha nem férne mindkettőnkre fejenként vagy 100000 kalória), meg a fokhagymát, meg a dugi zöldpaprikámat, aztán ráment a máj, a petrezselyem, a fűszerek,egy kis víz, meg a fedő. (Közben a fél szememet a purhabozáson tartottam, mer ha észrevette volna a zöldpaprikát, valószínűleg megint beleharapott volna az orrlyukamba. ÚrIstenemmá, sóhaj.)

Sajnálatos módon nincsen gyúródeszkám, bár egészen idáig nem is igazán éreztem szükségét, így hát az asztalon nyújtottam ki a tésztát. (Sokkal könnyebben kezelhető ez a összetekert tészta, nem is gondoltam volna.)
Jól beliszteztem alatta, és hogy ne ragadjon a végre-valahára megtalált nyújtófára, ezért a tészta tetejére is raktam. Pikkpakk kinyújtottam, nem kellett nagyon, annyi a lényeg, hogy ne szakadjon el.
Kis téglalapokra vágtam, megkentem tojássárgájával.

Áháá, közben készen lett a ragu, de nagyon résen kellett lennem, mer közben Gé rárepült. Kiskanállal a téglalap közepébe raktam, és ilyen batyu-formára hajtogattam. (Közben 2szer agyérgörcsöt kaptam, mert nagyon úgy tűnt, hogy sütéskor minden töltelék ki fog folyni.)

Sütőpapírra raktam a batyucskákat (deszépszó), ebből a mennyiségből körülbelül 20 db lett. (Mármint ilyen lány-méretűre gondolok.)

A sütés maga nem sok idő, szerintem 20 percnél nem volt több, végülis ha már szépen megbarnul, akkor ehető.

Ja, és el is fogyott 10 perc alatt, készpont. :)

2010. szeptember 27., hétfő

Rizsfelfújt

Bejegyezte: Emm dátum: 20:26 0 megjegyzés
Mivel 7végén jó alaposan fel lettünk tankolva kajával, ezért ma még egészen biztosan nem főzök. Viszont sütit nem kaptunk ( 1 pont a Griffendéltől, Anya ;-), és mert ma hivatalos X-faktor nap van (Gergő általában dolgozik akkor, így mindig 7főn pótlunk, közösen.), ezért szükség van édességre.

A rizskoch önmagában nem nehéz, viszont jó tökölős.

Amiket én raktam bele:

25 dkg rizs (a gyorsrizsek általában 12,5 dkg-sak, szóval kettő)
1 liter tej (soknak tűnik, de kell bele annyi, a rizs megissza)
4 tojás
4 dkg margarin
3 cs vaníliás cukor
15 dkg kristálycukor
citromhéj


A rizst a tejjel, meg a vaniliás cukorral feltettem főni, eleinte nagy volt a para, mert nagyon hígnak tűnt, de aztán szépen elkezdett sűrűsödni, én meg a leégetés-fóbiám miatt folyamatosan kavargattam. (Valahogy má' le kéne szoknom erről.)

Közben összekevertem a kristálycukrot a margarinnal (a margarin olyan kemény volt, mint a kő, próbálkoztam mindennel, végülis gőz fölött olvasztottam meg kicsit. Akinek van mikrója, az nagyon szerencsés. Sóhaj.).
Konyhai pályafutásomat a tojás szétválasztásával kezdtem, illetve hát ez volt az első, tényleges sikerélményem, ez még ma is különösen nagy perverz élvezetet okoz. A tojássárgáját egyesével belekevertem a margarinoscukorba (Schobert Norbi ennél a pontnál valószínűleg heveny zokogásban törne ki), aztán belereszeltem egy egész citrom héját.
A tojásfehérjét, megfelelő konyhai eszköz híján, habverővel (igen, azzal a manuálissal) vertem fel. Itt említeném meg, hogy e célból feltétlen tartsunk otthon vagy fiút, vagy apukát, vagy szomszédot. Már csak azért is, mert a hozzám hasonló gyengecsontú, giliszta testalkatú lányok belerokkanhatnak a hadműveletbe.

Amikor megfőtt a rizs, belekevertem a margarinos cuccot, aztán szép óvatosan a tojásfehérjét, majd ezt az egészet egy kivajazott (egy kicsit megszórtam zsemlemorzsával is) jénai tálba tettem, és bár Anya azt mondta, hogy fedjem le alufóliával, sajnos azt már nem tudtam, mert nagyon magas lett. :/

Nem flikkflakkozok öntetekkel, van itthon szörp, meg nemtom, majd teszünk rá valamit.

Ha megsül, fotódokumentálok.
Ha rossz lesz, akkor meg holnap odaadom a főnökömnek, így is le lesz nyűgözve. ;-)


Najóvan, valamilyen, ismeretlen indíttatásból puszta kézzel megfogtam a 4000 fokos jénai tálat, a 2-2- mutató, és 2-2 középső ujjam tökre megégett, úgyhogy nemhogy fotódokumentálni, de írni is alig tudok. Visszaszívom, amit a főnökömről mondtam.

Ja, amúgy finom lett. :)

2010. szeptember 22., szerda

Rácsos almás pite

Bejegyezte: Emm dátum: 19:05 4 megjegyzés

Már nagyon régóta vágytam arra, hogy almáspite-illat terjengjen a Babaházban (kettő megjegyzésem lenne: 1. sokáig abban a hitben éltem, hogy nincsen sütőm, illetve ami van, az rossz, úgyhogy Zsófibarátnőmhöz jártam sütni; 2. ,,Babaháznak" a főnököm hívja a lakot, akivel mától nem annyira vagyunk jóban, mer' azt mondta, hogy ,,Jéé, csak most látom milyen lapát füleid vannak!" Erre én: ,, De én még mindig szerencsésebb vagyok, mint Te, mer az én arcommal csak ennyi a probléma." -> hazament.)


Ami ehhez szükséges:


A tésztához: 30 dkg liszt (Nagyon szépen kérek karira egy konyhai mérleget!)

1 db tojás

12 dkg cukor

1 cs sütőpor

12.5 dkg margarin

1 dl tejföl

egy csipet só


A töltelékhez:

1 kg alma

1 cs vaníliás cukor

fahéj

Háttérzenének Michael Jackson, önbizalmat ad, tényleg!



Ezek kellettek volna hozzá, ha receptből sütnék...


A tésztát először is megpróbáltam az adott mennyiségek alapján összegyúrni, de megint több volt a karkötőmön, mint a tálban, és egyáltalájában nem csinált úgy, mintha össze akart volna állni. Pluszban még öntöttem rá lisztet, mer mondom, az csak nem árt. Addig-addig szerencsétlenkedtem, amíg teljesen homogén lett a cucc, mákom van mindig, valahogy összejön.

Kicsit magára hagytam, majd ekkor eszembe jutott, hogy hopp, hát a citromhéjat nem reszeltem bele. Leleményes Odüsszeusz lévén, mondom, akkor majd most. Kettészedtem, belereszeltem, és megint összegyúrtam...:D


Az alma: Kicsit több mint egy kilót vettem, jobban szeretem a pités almát, és próbáltam olyanokat válogatni, amit levesesebbnek láttam, még akkor is, ha tudtam, hogy majd jól ki kell nyomkodni belőle a levét. (Alapjáraton sem tudom megenni a nem leveses almát.)


Megmostam, aztán a nagy lyukú reszelővel próbálkoztam, sikeresen mondjuk, csak az volt a baj, hogy minden szanaszét repült, és kb. egy óra volt, amíg leszedtem a falról a darabokat. Még az anya mondta, h ha a reszelt almára citromlevet csepegtetünk, akkor nem barnul meg. Jó alaposan kinyomkodtam levét, el ne rontsa itt má' nekem ezt a jó tésztát :D, aztán tettem rá cukrot (sima kristályt, vaníliásat nem találtam), meg fahéjat. (Jobban szeretjük, ha egy kicsit fanyarabb, úgyhogy cukrot alig.)


Még délután szereztem sütőpapírt, mondom, tököm se mosogat, ezt szépen belevágtam a tepsibe, aztán jöhetett a tészta 2/3-a. (Az 1/3-a lesz a rács.) Mondanom se kell, ragadt mint a állat..:/ De aztán minden jóra fordult, mert beliszteztem a poharat, és azzal nyújtottam ki. (Sajnálatos módon nem volt az eszemben, hogy van nyújtófám)

Rápakoltam az almát, megpróbáltam a lehetőségeimhez mérten egyenletesen.

Aztán jöttek a rácsok, hát ez meg akkor sz*pás, mer ezek meg szakadnak, meg minden, de aztán ilyen legósan összeragasztgattam őket, észre se veszi amúgy senki.

Tejföllel kentem be a tetejét, nem tojásfehérjével, anya mondta, hogy ez is jó lesz.

...és most meg sül....



Ááá, muszáj vagyok leképezni, mert ezt úgyse fogja elhinni nekem senki.


A mai teljesítényemre én 5 pontot adnék.


Chilis bab

Bejegyezte: Emm dátum: 17:47 0 megjegyzés
Már tegnap akartam főzni, csak Gé hathatós közbenjárása miatt hotdogot ettünk (hozzáteszem, elég jó volt, pirított rá hagymát).

Valamelyik nap találtam két kóbor babkonzervet, kukorica meg mindig van itthon, ááá, mondom, szuper, lesz chilis bab, azt mindketten bírjuk (bár kompromisszumképtelen a chili mennyiségét illetően, legszivesebben én úgy enném, hogy szétégesse a szájpadlásomat). ÉS tényleg jó, mert ehhez aztán meg tényleg alig kell valami:

1 babkonzerv (én vörösbabot használok, nem mintha nem lenne teljesen mindegy, talán a fehérbab kicsit édesebb)
1 kukoricakonzerv (ebben nem vagyok biztos, h kell bele, vagy csak én szoktam.)
fél kg darált hús (valaki majd legyen kedves elárulni, hogy az előre csomagolt hús alá miért raknak ilyen krepp-papírszerű rongycafatot? - azért biztos nem, hogy a nedvességet felszívja, mert semmi víz nincs rajta.)
2 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 paradicsomkonzerv
chilipaprika
bors

kevés víz
kevés olaj

A hagymát jó szokásomhoz híven megsirattam, és megsütöttem a fokhagymával együtt.
Később ráraktam a darált húst, és felöntöttem egy kevés vízzel. (Valamilyen oknál fogva az egész ilyen szottyos lett, kicsit meg is rémültem, és jó hangosan elkezdtem szidni a Tesco húsosztályt)
Szerencsére ennek tök kevés idő kell, nem is értem, ahhoz képest, h ez még tegnap mondjuk disznó volt, nagyon gyorsan sül.

Szóvalszóval ráöntöttem a paradicsomkonzervet, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkit figyelmeztessek, hogy ámbár lehet hogy a chilis bab nagyon könnyű és viszonylag olcsó is, gonosz egy étel: Semmi esetre ne álljunk neki ennek az egésznek fehér pólóban! Vagy ha már mégis úgy alakult, akkor bontsunk fel egy sört, és szarjuk le..:-)

Itt jön képbe a fedő, nyugodtan hagyjuk ezt így szépen rotyogni vagy egy fél órát.
Mindenki úgy fűszerezi,, ahogy gondolja, mondom, nálunk viszály van chili-fronton, sajnálatos módon elég vékonyan kell fogni a cerkámnak ezt illetően. (Mindenkit megnyugtatok, egyébként minden másban egyezünk...:P)

Kijelenthetem, hogy sikerült ipari mennyiségű chilis babot termelnem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mivel mellettünk iskola van, ezé holnap szünetben átugrok a kerítésen, és árulni fogom.

Ja, és Glória öribarim segítségével a mai naptól a blog széles körben terjed..:)
(Simike, ezúton üzenem, hogy tudom, hogy te már rajongsz, de valamilyen érthetetlen oknál fogva, még mindig nem kaptál kis fülecskét, mint a többiek..:(

2010. szeptember 19., vasárnap

Életem első zúzapörköltjének igaz története

Bejegyezte: Emm dátum: 17:18 0 megjegyzés
Egészen a mai délutánig azt gondoltam, hogy nincsen visszataszítóbb dolog a nyers csirkemájnál. Hát van.


A zúza és én nem tekintünk vissza vmi hosszú közös múltra, kábé fél éve, hogy egyáltalán a nevét kimondom. És mivel Gé is nagyon szereti, gondoltam, meglepem.
Aztán a hentesnél az történt, hogy mondom a hentesnek: Zúzát szeretnék, egy kilót. Mondja erre a hentes: Ööö...mihez kell? (MIHEZ KELL???!!) Hát mondom, cézársalátához. (Gondoltam, kicsit vicceskedek, de nem nevetett.)Már itt elgondolkoztam, hogy ez most vagy nem nézi ki belőlem, hogy ilyet főzök/eszek, vagy csak szimplán félti az életem. (ezt még részletezem.)

Olyan szépen elterveztem az egészet. Gergő csak 8ra ér haza, ha megfogadom anya tanácsát, és sokáig főzöm, akkor is elég olyan 5 körül feltenni, mert bőven készen leszek addig.
Aha, nem. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy az egy kiló zúza körülbelül 32543 dbot jelent, és ezt még apróra (nagyon apróra!) kell vágni, lehetőleg valami éles késsel (ami eleve ugye veszélyforrás). Ez a hadművelet cirka másfél órát vett igénybe, úgy, hogy egyszer sem mentem ki cigizni (pedig má télleg nagyon ideges voltam). Aztán meguntam, és kihajítottam vagy 8 dbot, mert már egyszerűen nem maradt idegrendszerem. (Nagyon félelmetes egy ilyen puha dolgot másfél órán keresztül egy nagyon éles késsel vagdalni.) Arról meg nem is beszélve, hogy amikor az egyikben egy fűszálat találtam, majdnem elájultam. (ok, az ember jobb esetben tisztában van azzal, hogy ez a izé mégiscsak egy gyomor, de erre nem lehet felkészülni.) - Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott.

Hősies csata után végre elérkeztem arra a pontra, hogy zúza előkészítve.

2 jó nagy fej hagymát apróra vágtam (hát mikor vágtam volna el az ujjam, ha nem ekkor.), én nem tudom, hogy milyen hagymák vannak mostanában, de annyira sírtam tőle, hogy majdnem az egész épületből ki kellett mennem, mire a hatókörön kívül kerültem. Már olyan dühös voltam, hogy majdnem abbahagytam az egészet, de végülis elkezdtem a hagymát sütni, nem volt visszaút.
Belecsempésztem még egy fél erős zöldpaprikát, Gergőnek meg úgyis letagadom, (nem igazán van oda a csípősért, nem is értem.)

Aztán már csak sóborspaprika, meg folyamatosan öntögettem fel kevés vízzel, nem elég, hogy undorító állaga van a zúzának, még könnyen le is ég.

Csigatésztát meg pepperoni paprikát ettünk hozzá, és hát nagyon finom lett, így megbocsátottam minden bűnét a csirkéknek.

2010. szeptember 18., szombat

Zöldfűszeres csirkeszárnyak

Bejegyezte: Emm dátum: 20:20 0 megjegyzés
A múltkori lakásavató ha másra nem is, arra jó volt, hogy Gével megszeretessem a csirkeszárnyat..
Ehhez ez kell:

1 kg csirkeszárny
sültcsirke fűszersó
oregano, majoranna, őrölt kömény, bazsalikom, vaj
sütőzacsi

A csirkeszárnyakat általában szét szoktam vagdosni, mert úgy nem látszik annyira szárnyak. (Mintha említettem volna, hogy mániákus vagyok.)
A múltkoriban, mikor Zsófi barátosném valami hasonlót csinált, akkor mondta, hogy az a legjobb, ha a csirkét ilyen fűszeres vizes pácba áztatjuk, mert akkor nem fog egyáltalájában kiszáradni...(kösziZsófipuszi)
A feldarabolt csirkeszárnyat, plusz még találtam a hűtőben kettő egész csirkecombot (azokat szépen levágtam a csontról), beleraktam vízbe, teleszórtam mindenféle fűszerrel, és kicsit hagytam aludni. (ez kb. olyan fél órát jelent, különben teljesen tetszőleges, akár rögtön is lehet sütni.)
Megmikróztam egy kis vajat, abba még kevertem mindenféle fűszereket, és jó alaposan bekentem vele a húst. Külön sót nem raktam rá, a sültcsirke fűszersó bőven elég, aztán pedig ezt az egészet beraktam a sütőzacskóba. (nagyon szuper találmány, majdnem annyira, mint a sütőpapír)
Így ahogy volt, beraktam a sütőbe, szerintem max. egy óra kell neki. (Néha-néha ránéztem, és amikor már úgy láttam, h najóvan, akkor kicsit kiszúrkáltam a zacskót, h piruljon is a cucc.)

Nagyon finom, nagyon ropogós meg omlósz.(wááá.) (Gének adtam hozzá krumplipürét is, ezé még szerelmesebb lett belém.)
Amúgy ennél egyszerűbb kaja a világon nincs.:)

És huhúú, van sütőőőm, élienélien!!

Tejbegrízes piskóta

Bejegyezte: Emm dátum: 16:21 0 megjegyzés

Megint előjött az örök dilemma, kéne vmi desszert. (Ma egyébként is elkápraztatós napot tartok, ezért muszáj volt villantanom valamit. Nagyon érdekes, eddig csak én voltam sütiscsokisédességes, Gergő annyira nem, de egy jó ideje teljesen rákattant ő is. )

Hozzávalók: (ezt úgy utálom, nem az lenne a jó, h hozzá kellők?? tök hüjeség.)
1 kakaós piskóta lap (készen, boltban kapható, nem drága)
3 dl tej
5 ek búzadara (először 3-al próbálkoztam, de híg lett.)
2 ek kristálycukor (vagy méz - úgy még szuperebb!)


A kakaós piskóta lapot 3 részre vágtam, a legalsó lett a legvastagabb, a középső eltörött, mondjuk annyira nem stresszeltem ezen, úgyse látszik.

Közben feltettem a tejet forrni, és beletettem a búzadarát meg a cukrot. Legendásan leégetős vagyok, nem mertem megkockáztatni a mézet, mer az nagyon gyorsan leég, aztán sírhattam volna. (legendásan sírós is vagyok.)
A vicc az egészben az, hogy simán megfőzök egy 3fogásos ebédet levesestől, mindenestől, de tejbegrízt még az életemben nem főztem, így csak így szemre pakoltam bele a búzadarát. (Rettenetesen féltem attól, hogy híg lesz/ sűrű lesz/égett lesz, úgyhogy éberen őriztem az elejétől a végéig.)
Amikor készen lett, akkor nagyon gyorsan rákentem a piskóta lapra, még mielőtt megszilárdul itt nekem, én meg idegrohamot kapok.
Aztán végülis minden jóra fordult, jól néz ki, szerintem finom is, és az egész kb. 10 percembe került.
Ha lenne kedvem csokimázat csinálni, biztos zsírabb lenne, de szerintem nem fog róla hiányozni.,maradok a porcukros megoldásnál.



Borsóleves (köszikösziAnya)

Bejegyezte: Emm dátum: 15:11 0 megjegyzés

Múlt héten sikerült lenyűgöznöm Gergőt a húslevesemmel, és ígéretet is kaptam, hogy mostmá biztos hogy elvesz, gondoltam magamban, najóvan, akkor ezt a sikert itten meg kell lovagolni, nehogy meggondolja magát.
Igazság szerint ezt nem először főzöm, és már legutóbb is nagy tapsot kaptam.
Kell hozzá: egy üveges borsó (a konzerv borsóval nem vagyok kibékülve, némelyiknek fura az íze.)
két és fél jó nagy sárgarépa (a felet szigorúan meg kell közben nyersen enni, nincs apelláta)
egy fehérrépa
sok-sok petrezselyem (most kb. egy egész csomót beletettem, amitől ilyen zöld lett, de ezt majd alább részletezem.)
egy fél fej vöröshagyma
egy ek. liszt
egy tyúkhúsleves kocka
ételízesítő
kevés olaj
egy (kis) marék betűtészta


A borsóról leöntöttem a levét, és a forró olajba raktam párolódni, aztán ráraktam a petrezselymet (vajon a helyesírás-ellenőrző miért nem ismeri a petrezselyem szót?, rejtély.), majd amikor már kellően megpárolódottnak láttam, akkor ment a 2 féle répa. Raktam rá egy húsleves kockát, amit igazából nem is muszáj, de én kicsit kényszeresen szeretnék már megszabadulni a 876539 db leveskockától, aminek a száma az összeköltözéssel duzzadt fel ennyire, szerintem úgy kb. nagyker mennyiség van nálunk. Szóval akinek esetleg szüksége lenne bármilyen, hangsúlyozom bármilyen leveskockára, az nyugodtan jelentkezzen, 2 napon belül szállítjuk.
Anya azt mondta, h ebben az állapotban szórjam meg egy kevés liszttel a zöldségeket, amit én nem igazán értettem, de engedékeny gyermek lévén ezt csináltam.
Sosem öntöm fel a levest vízzel rögtön, mindig inkább keveset öntök rá többször, valószínűleg ezt nem így kell csinálni, csak félek megkérdezni okosabbat, mer azé ez elég ciki lenne.
Szóval szépen öntögettem fel, aztán amikor puhának ítéltem meg a répát (úrIstenem), akkor még raktam rá ételízesítőt, kb. egy evőkanállal, plusz 10 szem egész fekete borsot. (Itten jegyezném meg, hogy vannak bizonyos emberek, akik a szemesbors helyett mindig azt mondják, h borsó. könyörgöm, az nem az. :P )
Nekem most Maggi ízvarázs ételízesítő van, de nem olyan jó, nem ajánlom. Amúgy is nekem mindent el lehet adni, erre is azt hittem, a csomagolásából ítélve, hogy VALÓDI zöldségek vannak benne, pedig nincsenek is, úgyhogy sajnááálooom, perlem a Maggit.
A végén beleszórtam egy (kis) marék betűtésztát, szeretem, visszahozza a boldog, békebeli kollégista éveket, meg kitűnően el lehet vele játszani kaja közben, helyett.

2010. szeptember 14., kedd

Hajjhajj

Bejegyezte: Emm dátum: 9:58 1 megjegyzés
Az van, hogy tök régen nem írtam, mert tele voltam bokros teendőkkel, meg főleg lustasággal, de mivel akkora érdeklődés övezi a blogomat, ezé úgy döntöttem, hogy folytatom, és nagyon gazdag leszek, szolgálom a közt.

A hétvégi főzőcskézésemről csak halvány emlékfoszlányaim vannak, egyrészt mer' Forma1et néztem, és közben érzésre főztem, meg aludtam is, meg bőrig áztam, meeeheeg csomó más dolgot csináltam, ezé sajnálatos módon minden ezzel kapcsolatos emlékezetem kitörlődött.

Egyébként meg szinte alig főzök mostanság, mer állandóan vagyok valahol.

De ami késik, nem múlik, hamarosan előállok szuper dolgokkal, például azon gondolkozom, hogy külön rovatot indítok: ,,Hogy főzzünk rezsón úgy, hogy közben leég a fazék" és egyebek. Csomó új ötletem van.

És persze nem ártana már felduzzasztanom a 3 főből álló rajongótáboromat, nem mintha baj lenne, csak mittomén, így sose leszek gazdag, nem szolgálom a közt.
 

Emm főz... Copyright 2009 Sweet Cupcake Designed by Ipiet Templates Image by Tadpole's Notez